Fény derül a titokra II.

Szeptember 3. Szerda
19:26
Úgy érzem ki lettem rekesztve.Minden ami eddig megvolt elveszítettem.Barátnők...szerelmek...diktátorok.Mindent. :(
A reggeli után félve mentem vissza a szobába, viszont muszáj volt bepakolnom a délutáni kirándulásra (a hegyekbe :( ).Szóval siettem a reggelivel, hogy én érjek be először a szobába.Benyitottam és meglepetésemre Jack ült az ágyamon.
-Szia.-köszöntem.
-Szia.
-Mit...
-...keresek itt?Csak eljöttem bocsánatot kérni Jázmintól.-mondta gúnyosan.Mi?Jázmintól?Minek?Hiszen...
-Nem értem.-vallottam be.
-Jöttem bocsánatot kérni Jázmintól.-ismételte meg.
-Miért?-néztem kissé elképedve.
-Mert elhagytam.
Amint ezt kimondta nem tudtam megmozdulni.Letaglóztam.Mi lesz velem?Most, hogy Jack visszamegy Jázminhoz megint együtt lesznek, és Jack nem lesz velem.Emma biztos csak kritizál majd.Jázmin meg nem fog bennem megbízni.Nem is okolom.Én se bíznék meg senkiben aki rögtön rámászik a pasimra azután, hogy szakítottunk.De hát...Jack szeret...vagy nem?Nem...ez lenne a válasz.
Mire feleszméltem nyitódott az ajtó.Emma lépett be.
-Mit keres ez itt?-biccentett Jack felé.
-Azért...azért...-kezdtem.
-Hogy bocsánatot kérjek Jázmintól.-fejezte be Jackob.
-Ő látni sem akar!-mondta Emma.Majd Jázmin nyitott be.
-Mit keres itt?-kérdezte.
-Jött "bocsánatot kérni".-mondta Emma.
-Felesleges!Láttam ahogy rögtön lecsaptál a barátnőmre mert "csinos"!Nem bocsátok meg!
-Megértem.-mondta.-Akkor...-kezdte.-Sziasztok.
-Szia.-köszönt el Emma és Jázmin kórusban.
-Szia.-mondtam halkan nyöszörögve.Jack kilépett az ajtón.
-Nem fogok neked se megbocsájtani!-mondta Jázmin nekem címezve.Fel se néztem csak fogtam a könyvemet és kimentem a szobából.Még hallottam, hogy Jázmin felhozza a "ezek összeillenek" témát.De elengedtem a fülem mellett.Jobb is volt.
Amikor kiléptem láttam ahogy Jack belép a szobájukba.Még egyszer visszanézett és találkozott a tekintetünk.Miért?Miéééért?Persze elkaptam a tekintetem, mert nem akartam ránézni.Megutáltam.Elveszítette a szerelmem.Végleg...
Amikor kiültem a padba, hogy olvassak két láb jelent meg előttem.
-Szia.-Erre a hangra felkaptam a fejem.
-Szia.-köszöntem.-Miért jöttél?Nem Jázmint kéne "nyugtatnod"?
-Nem.Had őrjöngjön egyedül.Nekem meg van az életem.-mondta Emma.
-Köszönöm...-mondta szinte némán.
-Jaj!Nehogy elkezdj már itt köszöngetni!Nem miattad vagyok itt!-mondta.
-Ki miatt?-kérdeztem.
-Szerinted?-kérdezett vissza.
-Miatta?-biccentettem Jackob szobája felé.
-Igen.
A következő 20 percben néma csendben ültünk.Én olvastam a Szabadság ötven árnyalatát.Emma pedig valamii jegyzetfüzetbe irkált.Nem tudom mit (nem illik leskelődni :) ).De nem is nagyon érdekelt.Majd ismét egy ember állt meg előttem.Felnéztem.
-Szia.
-Szia.-köszönt vissza Harold.-Leülhetek?
-Persze.-válaszoltam.
-Olvasol?
-Igen.Mindjárt végzek a Szabadság ötven árnyalatával.
-Az jó.-mondta és elővette a Káprázat az élet! című könyvet.
-Mást olvasol.
-Igen.Tegnap fejeztem be a másikat.
-Úúúúú.Akkor megkaphatom majd?
-Persze.-mondta.
A nap többi részét végigolvastuk a hegyi túra ellenére.Nem érdekelt minket.Emma leszakadt tőlünk.És tulajdonképpen nem történt már semmi.
Csak a nap közepe volt érdekes.Viszont sok mindenkit veszítettem ma el! :'(
|Harold: 5/5*-mindig mellettem áll! :)
|Emma: 5/4-nem mutatja, de igaz barát!
|Jázmin: 5/1*-tuti, hogy soha többé nem beszélünk!
|Jack(ob): 5/1****-nem akarom többé látni!Már nem szeretem!
|A mai nap: 5/2-elegem van!
|Szbadság ötven árnyalata: 5/5*-végeztem vele!Ez a kedvenc könyvem!Nagyon jó!És már elkértem Harold-tól a Vámpírakadémia II.-t VÁROM!