Szeptember 11., csütörtök
Este majd' meghaltam, annyira izgultam amiatt, hogy Áron mit akart mondani, de tényleg mennem kellett és kénytelen voltam letenni a telefont, így sajnos lemaradtam róla.
Ezért a suliba görcsölő hassal mentem be. Valamiért arra számítottam, hogy Áron az iskola ajtajában fog várni, de csak a teremben találkoztam vele -, csak úgy, mint Jázminnal és Emmával, mivel ők sem vártak rám a lehűlni készülő szeptemberi napon. A cipőm iszonyúan sáros volt, mivel este zuhogott az eső, de nem igazán érdekelt, hogy, ha egy nyomozó végigment volna az iskolán, mondván, hogy bűntény történt, én lettem volna az első számú gyanúsított, mert olyan sárcsíkot húztam magam után, minden egyes lépésemnél, hogy az hihetetlen.
-Ohh, Holly, megjöttél? - vigyorgott Jázmin. Ez volt az első gyanús jel. Utána meg jött a többi.
-Megjött a Horon másik feleeee! - ujjongott valaki.
Várakozó teljes pillantással néztem Emmára. Vártam a beszólását. - Itt van Miss Unszingli - biccentett komoran. Nem igazán dobta fel az, amiről semmit sem tudtam.
-Rendben - bólintottam -, most, hogy feltűnt nektek, hogy itt vagyok, nem folytatnánk az életünket?
-Nem - rázta a fejét Jázmin. - Nézzétek - biccentett mögém. - Ott jön.
Megfordultam és láttam, hogy Áron lép be a terembe, egyedül. Amikor meglátta, hogy mindannyian őt nézzük -, na persze Emma nem őt nézte -, a szememet kezdte vizslatni és elmosolyodott. - Szia, Holly - köszönt.
-Szia. - A szemem idegesen járt közte és a lányok között, akik bátorítóan néztek rám. - Mi ez a Horon, meg Miss Unszingli? - kérdeztem vádlóan nézve rá. - Hm?
-Mi lenne? - kérdezett vissza vigyorogva.
-Értem én, hogy tegnap átvertelek a telefonnal, de ez... ez egészen más. - Ha láttam volna, hogy mi lesz ebből, ott leállítottam volna magamat. - Nem kell azt terjeszteni, hogy járunk.
-Mi? - nevetett. - Mi, járunk? Huh, ez új! - fogta a hasát a röhögéstől. - Figyelj, Holly. Nem terjesztettem semmit rólunk! Itt nem én vagyok a bűnös! - tette fel a kezét.
-Ohh - nyögtem. Iszonyúan kínos volt a dolog. - Sajnálom. Én csak azt hittem...
-Tudod, Holly - hajolt a fülemhez. - Legközelebb kérdezz meg engem, mielőtt bármit is hinni kezdenél - suttogta, majd elhajolt és elsétált a padsorok között. Nem tudtam megszólalni. De tényleg igaza volt. De akkor... mégis mi ez a Horon?!
