Irány haza!

Szeptember 5. Péntek
22:53
A mai nap zsúfolt volt.Mivel tegnap kibékültem a lányokkal ezért reggel az első dolgom nem az volt, hogy észrevétlenül eltűnjek.
-Lányok...-kezdtem.
-Igen?-kérdezték kórusban.Mind a ketten akkor keltek fel.Én lepillantottam az órámra és megnéztem, hogy hány óra van.
-10 óra 26 van-mondtam félve.Lehunytam a szemem látva, hogy Emma már nyitja a száját.
-ÚR ISTEN!-kezdte.Igen...kezdte.-MIÉRT NEM JÖTT BE EGY SZAKTANÁR SEM FELKELTENI MINKET?MIÉRT VAN AZ, HOGY PONT AZ INDULÁS NAPJÁN TÖRTÉNIK EZ?MIÉRT FEKÜDTÖK MÉG MINDIG?MIÉRT?MIÉRT?-ismételgette, és közbe körbe-körbe járkált a kis faházban.
-Emma-kezdtem mire megállt az ágyam mellett és lenézett rám.-Nyugi-mondtam félve
-NYUGI?NYUGI?!?!?!?ENNYIT BÍRSZ MONDANI?MIÉRT NEM MONDOD AZT SIMÁN, HOGY "Emma" ÉS AKKOR MAJD BIZTOSAN SZENTTÉ AVATNAK!-üvöltötte le a fejem.Jó.A nyugi nem megy.
   Jázmin felpattant és öltözni kezdett.Emma folytatta a prédikációját és úgy éreztem, hogy egy több, mint 1000 oldalas történetet ír meg szóban.Ezt hallva az én szememből is kiment (jobban mondva kimenekült) a fáradság.És Jázminnal sebesen pakoltuk a cuccainkat.
-GYORSABBAN!ÍGY SOHA NEM ÉRÜNK HAZA!-üvöltött le minket Emma.Jázminnal csak álltuk az eszelős tekintetet és pakoltunk tovább.
   Felöltöztünk és a csomagokkal együtt (azt nem tudom, hogy Emma, hogyan tudott olyan gyorsan összepakolni, mert az idő több, mint felét azzal töltötte, hogy üvölt velünk), elindultunk a buszhoz.Az O.Fő meglepett arccal nézett ránk.
-Lányok!Már egy órája keresünk titeket!Most számolom huszadjára az osztályt-mondta.
-Nem szólt egy szaktanár sem!-háborodott fel Emma.
-Igen.Megkértük Jack-et, hogy szóljon be nektek.Azt mondta Holly biztos valahol olvas a két lány meg alszik.
-Jack?-kérdezte Emma és Jázmin egyszerre.Nem tudom.Szerintem kedves volt, hogy azt mondta biztos olvasok valahol.Viszont az nem, hogy nem szólt be direkt a lányoknak. Pff. Gyerekes húzás.
-Mindegy.Megvagyunk!Üljetek fel.-mondta az O.Fő.
   Az osztály lassan felballagott a buszra és kezdődött az út.Az a hosszú hosszú út.
   És végig Herold mellett ültem.Ő az ablak felől én meg kívül így tudtam kommunikálni Jázminnal és Emmával akik a mellettünk lévő ülésen ültek.Így viszonylag jól telt az út.Igen... az a "bizonyos" 7 órás út.És végre...ismét itthon. :)
|Az út: 5/4*-olvastam is és beszéltünk, de döcögős volt. :(
|Holnap megyek apához: 5/5*-biztosan jó lesz!
|Hétfőn suli: 5/1****-félek! :S
|Jázmin és Emma: 5/5*-megint elvoltunk!
|Jack: 5/5* és 5/1*-5 pont *-gal tőlem, és 1 pont *-gal Emmától meg Jázmintól.
|Herold: 5/5*-olvastunk!Tulajdonképpen ő olvasott én meg néztem mivel a Vámpírakadémia II.-t kiolvastam és már vissza is adtam!
|Mit olvassak?: 5/1***-jaj!Nem tudom mit olvassak! :(
|Újra itthon: 5/5*-említettem már, hogy holnap megyek apuhoz?Éljen a szavazás!Martin marad itt Anyuval! :D
|A napom: 5/4*-lehet a 4-re csillagot adni?Nálam igen!

A bizonytalanság hálója II.

Szeptember 4. Csütörtök
21:34
Őszintén mondom... nem tudom, hogy most mi van!Játszhatok a fűben "szeret nem szeret" játékot, de inkább beszélnék vele normálisan.Kivel?Harolddal.Na meg Jackel.A két fiú mostanra TELJESEN meg őrit!Miért?Na szóval...
-Igen.-mondta és visszajött mellém.Megvárta amíg összepakolok és elindultunk az ebédlőbe.Én tartottam a "minimum 1 és fél méter" távolságot, de ő fellökte ezt.Ahogy mentünk úgy nézhettünk ki mint két hülye.Ő jott balra én is mentem balra.Majd mikor visszament jobbra én is mentem jobbra.És ez így ment addig amíg el nem értük az ebédlőt.Harold persze végig ott jött mögöttünk, de nem igazán zavarta a mi kis műsorunk.Azaz... nem a mi műsorunk hanem Jack és Halloy (külön értelmű) műsora.-Élvezed ezt?-kéredzte felvont szemöldökkel.
-Ugyan mit?-kérdeztem.
-Nem kell elfutni a világ végére.Nem eszlek meg.
-Gondoltam...-mondta szomorúan.
-Hé!-Mondta miközben megfogta a kezemet.Egy pillanatra hátranéztem.Harold nem volt ott.Gondolom bement az ebédlőbe.Viszont Jázmin és Emma arra jött, de még nem szúrtak ezért megfogtam Jack kezét és elhúztam az épület mögé.-Mi van?Észhez tértél?-kérdezte.
-Mi?-kérdeztem vissza.
-Akkor nem.-mondta és elhúzta a száját.
-Miért?
-Semmi-legyintett.
-Oké.Mindegy.Nem erről akarok beszélni veled.
-Akkor?
-A reggel...
-Helyben vagyunk.
-Igen.Mi volt?Már mint...miért?
-Mit miért?
-Miért veszekedtetek rajtam?-kérdeztem felvont szemöldökkel.
-Volt rá okunk.-mondta.-Elégedj meg ennyivel.-engedte el a kezem.
-Mi volt?-fogtam vissza a kezét.
-Biztosan tudni akarod?-kérdezte.Jaj... mintha Harold beszélne hozzám.Ő is pont ezt kérdezte.Pedig...olyan "naon" nehéz.Hiszen...egy nappal ezelőtt minden (majdnem) simán ment.Jack még szeretett (és ki is mutatta).
-Igen.-mondtam magabiztosan.Tudni akarom!
-Hát jó...
-Durva?
-Nem...-mondta nevetve.-Rólad volt szó...-kezdte.
-Azt tudom.-Sürgettem.
-Oké.Szóval...Harold kiakadt azon, hogy "egyik pillanatról a másikra, egyik csajról a másikra" ugrálok és így közben két szívet török össze.
-Igaza van...-mondtam.
-Én meg azon, hogy...
-Várj.-Mondtam.-Igen is Haroldnak van igaza.Két szívet törsz össze, de csak az egyiket tudod összeforrasztani.És ez...-kezdtem.-Jázminé.-Mondtam és éreztem ahogy a első könnycsepp lecsúszik az arcomon.Miért?Miért van az, hogy ha ott állunk...ketten...én még akkor is csak Jázminra gondolok?
-Igaz barát vagy.-Mondta végül.Ez az én bajom.Barát...
-Rendben-töröltem le a könnycseppet.-Akkor...
-Akkor...
-Szia-mondtam végül.
-Szia.
Elengedtem a kezét és elindultam az ebédlőbe.Elvettem a kaját és hezitáltam.Emma integetett, hogy beszéde van velem.Jázmin gyilkolt a szemével.Harold olvasott.Jack ment a haverjaihoz.Adam és Attila is hívtak.
Emmához tuti nem megyek.Jázminhoz sem.Kinyírna.Harold...talán.Jack... most már bukott ügy.Vége.Adam és Attila.Szintén nem.Ott ül Jack.
Szóval megindultam Harold felé.Leültem és meg sem néztem a reggelit, fogtam a könyvemet és olvastam.
Amikor vége lett a reggelinek tovább olvastam.Valaki megállt mellettem.Harold fel se nézett.
-Mehet innen.-Küldte el Harold az illetőt.Tudta kis az.
-Csak a tálcájáért jöttem.-Mondta gúnyos hangsúllyal Jack és elvitte a tálcámat.Én csak ültem tovább és olvastam.
-Nem bírom.-mondta halkan Harold.
-Tudom-mondtam nevetve.-Csak azt nem, hogy miért?
-Mert megbántott.
-Ezt már letárgyaltuk.
-Vele?-kérdezte.
-Igen-vallottam be.-Vele.
-Értem.-Mondta lesajnálóan.
-Jó.-Mondta idegesen.
Ma szabadprogram volt ezért nem volt semmi délután.Még az ebédlőben ülés sem volt nagy felhajtás, mert végig olvastunk.Ennek hála ki is olvastam a Vámpírakadémia II. Dermesztő Ölelést.És most...mit olvassak?Ilyenek jártak a fejemben.Majd hirtelen kirohanásból felálltam és bementem a szobába.
-Sziasztok.-Köszöntem Emmának és Jázminnak.Ledobtam a könyvet az ágyamra és már ki is mentem.Leültem a (szokásos) padra és felhúztam a lábamat.Az arcomat a térdembe temettem és gondolkodtam.Majd egy árnyék állta el a napfényt.Felnéztem.
-Szia-köszönt.
-Szia Jázmin.-Köszöntem vissza.-Régen beszéltünk.
-Régen...-értett velem egyet.
-Haragszol?-tértem a lényegre.
-Igen.-Mondta a teljes igazságot.
-Megértem.
-Ha!
-Mi az?-kérdeztem.
-"Megértem"?Nem értesz te semmit!
-Igen is értem.-Ellenkezdtem.
-Ja persze.Csak azért találtad ki ezt mivel már az elején Jack-re pályáztál!Csúnyán hátba támadtál!
-Nem!-tiltakoztam.
-De.
-Figyelj...az egy dolog, hogy...
-Khm.
-Jó.Akkor...-kezdtem.-Az egy dolog, hogy több, mint egy barát, de attól még nem szándékoztam elvenni tőled.Nem tettem volna.
-De megtetted.
-Igen.Meg.-Igaza volt.Megtettem.
-Figyelj...-váltotta a szót egy kicsit kedvesebbre.-Tulajdonképpen nem rád haragszom-vallota be,-hanem Jack-re.
-Jack-re?Miért?-kérdeztem.
-Ő volt az aki otthagyott.És Emma volt az aki kiállt mellettem.És te az aki nem.
-Igazad van.Sajnálom.-Mondtam őszintén.
-Rendben-mondta,-megbocsájtok.
Majd átöleltük egymást.Visszaszereztem a barátnőimet.Emmát és Jázmint egyaránt.Harold nem ment el.Kiállt mellettem.És tényleg értem.Jázminnak Emma olyan volt, mint nekem Harold.Igen... értem.És Jack... ő volt az aki miatt minden szétesett.A bizonytalanság töltötte két lány szívét miatta.Viszont...a reggeli vita.Még mindig nem tiszta.Miért volt?Miért?Hiszen...nincs rá ok. :/
Az este viszonylag lassan telt.Most már, mint három lány hülyültünk és Harold is hozzánk csapódott.
Jack viszont elkerült minket.Látta, hogy én és Jázmin is túlléptünk.Ha nem is végleg... de valamennyire igen... :)
|Harold: 5/*- mindig kiáll mellettem.Igaz barát.
|Jack: 5/1*- magára vethet. Pff.
|Jázmin: 5/5*- újra BFF-ek! :)
|Emma: 5/5*- kell néha a fejmosás...
|Vámpírakadémia II.: 5/5*- visszaadtam Haroldnak és kitárgyaltunk azt amit most olvas. :)
|Nincs mit olvasnom: 5/1*- ez nagyon rossz!! :(
|"A" pad: 5/4- megvan átkozva.Mindenki odajár.Vagy hozzám...nem tudom. :)

A bizonytalanság hálója I.

Szeptember 4. Csütörtök
20:53
Egyedül...Ez a szó ma új értelmet kapott.Nem az "egyedül vagyok!" értelmet jelenti számomra.Hanem az "egyedül a szerelemben" értelmet.Miért?Reggel még úgy "nagyjából" minden jól ment.
-Hallo!-kiáltott Emma reggel.
-Mi az?-kérdeztem miközben felültem.
-Felkelhetnétek!Jaj...-sóhajtott.-Két álomszuszék.
-Fent vagyok...-mondta bágyadt hangon Jázmin.
-Látom.-Mondta gúnyosan Emma.
-Jól van...-kezdtem.-Felkelünk.-Nyugtattam.
-Ne beszélj az én nevemben!-mondta reflexből Jázmin.Látom nem felejt. Oops!
Felkeltem és elkészültem.Nem tettem mást csak felvettem egy sima farmert és egy pólót.Fogtam a könyvem és már ki is léptem a szobából.Nem tudom, de szerintem titkon (PSZT!) reméltem, hogy Jack(ob) ott fog állni és nem Jázmin miatt.De nem állt ott.Gondolhattam volna.És nem is tudom, hogy miért reméltem!Elsétáltam a fiúk szobája mellett és kiáltozást hallottam.
-Miattad szomorú!-kiáltotta egy hang.
-Miattam?Nem én mentem egyik pillanatról a másikra, egyik csajról a másikra!-üvöltött vissza... nem tudom ki.
-Jó!Lehet, hogy hiba volt, de nem tehettem mást!
-Mi az, hogy nem tehettél mást?
-Na jó fiúk...-szólt egy harmadik hang is.-Én és Adam kimentünk.Vitázzatok csak.
Majd az ajtón (aminél megszeppenve álltam) két fiú lépett ki.Adam és Attila.
-Ó.Szia Holly.-köszönt Attila.
-Szia.-köszöntem vissza.
-Szia.-intett Adam.
-Mi?-hallatszott bentről.-Holly?-Majd az ajtó ismét kinyílt és Jack nézett ki rajta.Mögötte pedig Harold idegeskedett könyvvel a kezében.Ezek szerint...az előbb Jack és Harold veszekedett.Min?Azaz kin?-Mit keresel itt?
-Csak...-kezdtem.-Csak jöttem ki olvasni.-Mutattam fel a kezemben lévő könyvet.
-Ó.És..itt?Már mint az ajtónk előtt?
-Nem csak...hallottam, hogy kiabáltok.-mondtam.-Azt nem tudom, hogy ki kivel, de tudom, hogy vita volt.Azt sem tudom, hogy kin, de jobb is így.-Fejeztem be majd elindultam és leültem a szokásos helyemre.Kinyitottam a könyvem és elolvastam még egyszer az utolsó (nagyon) izgalmas oldalakat.Majd (mint mindig amikor itt ülök) ismét egy láb állt meg előttem.
-Szia.-köszönt, én pedig felnéztem.
-Szia.-köszöntem vissza.
-Bocsi.
-Ugyan miért?
-A vitáért.
-Nem tudom, hogy kiről szólt a vita és jobb is így.Rátok tartozik.-Mondtam.
-Nem.
-Miért?-kérdeztem meglepetten.
-Mert igen is közöd van hozzá.-mondta, nekem meg kikerekedtek a szemeim.
-Segítenem kell a vitában?
-Nem.
-Akkor?-kérdeztem most már nagyon kíváncsian.Mi közöm nekem ehhez?
-Rólad szólt a vita.-vallotta be Harold.
-Rólam?-kérdeztem vissza.
-Rólad.
-Miért?
-Mennyit hallottál?
-Hát...-húztam el a számat.-Körülbelül onnan, hogy "miattad szomorú!".
-Az időzítési képességed csodás.-dicsért meg.-Csak a logika nyöszörgős.
-Ezt hogy érted?
-A lényeget kaptad el, de nem jöttél rá.
-Azt sem tudom, hogy ki vitatkozott kivel.- vallottam be.
-Nem?-kérdezte.
-Nem.
-Jackob és én.-mondta.
-Mi?Már mint, miért veszekedtetek rajtam?-kérdeztem halkan.
-Volt egy kis vitánk amiatt, mert megbántott.
-Nem bántott meg!-mondtam felháborodottan.
-De...
-Nem!
-Akkor?Csak úgy hagyod?
-Igen.
-Rendben.Nem rám tartozik.
-Nem is!
-Oké.-mondta, mire feleszméltem.Miért védem Jack(ob)ot?Hiszen ő bántott vagy nem?És Harold véd.De.
-Bocsánat.-nyögtem ki végül.
-Miért kérsz bocsánatot?
-Mert nincs igazam.Igenis megbántott és neked van igazad.Viszont ezt nehéz kimondani.Mert...
-Lécci ne.-állított le.
-Bocsi.-kértem ismét bocsánatot.-Na ideadod?-néztem a kezében szorongatott Vámpírakadémia II.-re.
-Igen.-válaszolta nevetve és átnyújtotta a második részét.
-Nincs első?-kérdeztem.
-Van.
-Akkor?
-Nem volt bent a könyvtárban.Viszont elhiheted...
-Hm?-néztem fel a sorokból kérdőn, mire ő felnevetett.
-Így is szeretni fogod.-mondta.
-Elhiszem.-mondtam mosolyogva.Belemerültem a könyv soraiba és legközelebb csak akkor néztem fel amikor már a reggeli harangja szólt.Mellettem persze Harold is nyugodtan olvasott.Majd ismét megállt előttem egy ember (ez ennél a padnál szokás?).Felnéztem és egy ideges szempár pillantott rám.
-Jössz?-kérdezte.
-Nem.-válaszolt Harold helyettem szárazon.
-Na?-kérdezte újból mint ha Harold itt se lenne.Most menjek és hagyjam itt azt az embert aki kiállt mellettem a végsőkig?Vagy menjek el a szerelmemmel?Nem.Vagy de?
-Bocsi.-mondtam és elhúzva a számat, Harold felé biccentettem.
-Te tudod.-vonta meg a vállát Jack.És a legnagyobb dolog az egészben az volt, hogy Jázmin nem volt ott.Még a közelében sem járt.Sehol.Ezért nem tudtam mit tenni.Muszáj volt.És elkövettem a nagy hibát.
-Várj!-szóltam utána, mire rögtön megfordult.Erre a megszólalásra Harold is felemelte a fejét a könyvből.
-Igen?-kérdezte lazán Jack.
-Beszélhetünk?-kérdeztem mi közbe becsuktam a (bejelölt!) könyvem.
-Igen.-mondta és visszajött mellém.Megvárta amíg összepakolok és elindultunk együtt az ebédlőbe...
[folytatás érkezik...]
|Jázmin: 5/1*- nem felejt! :(
|Jack(ob): 5/1-most mi van?
|Harold: 5/5*- mindig kiáll mellettem.Szuper barát!
|Emma: 5/5*- nem mutatja, de tartja bennem a lelket! :)

Fény derül a titokra II.

Szeptember 3. Szerda
19:26
Úgy érzem ki lettem rekesztve.Minden ami eddig megvolt elveszítettem.Barátnők...szerelmek...diktátorok.Mindent. :(
A reggeli után félve mentem vissza a szobába, viszont muszáj volt bepakolnom a délutáni kirándulásra (a hegyekbe :( ).Szóval siettem a reggelivel, hogy én érjek be először a szobába.Benyitottam és meglepetésemre Jack ült az ágyamon.
-Szia.-köszöntem.
-Szia.
-Mit...
-...keresek itt?Csak eljöttem bocsánatot kérni Jázmintól.-mondta gúnyosan.Mi?Jázmintól?Minek?Hiszen...
-Nem értem.-vallottam be.
-Jöttem bocsánatot kérni Jázmintól.-ismételte meg.
-Miért?-néztem kissé elképedve.
-Mert elhagytam.
Amint ezt kimondta nem tudtam megmozdulni.Letaglóztam.Mi lesz velem?Most, hogy Jack visszamegy Jázminhoz megint együtt lesznek, és Jack nem lesz velem.Emma biztos csak kritizál majd.Jázmin meg nem fog bennem megbízni.Nem is okolom.Én se bíznék meg senkiben aki rögtön rámászik a pasimra azután, hogy szakítottunk.De hát...Jack szeret...vagy nem?Nem...ez lenne a válasz.
Mire feleszméltem nyitódott az ajtó.Emma lépett be.
-Mit keres ez itt?-biccentett Jack felé.
-Azért...azért...-kezdtem.
-Hogy bocsánatot kérjek Jázmintól.-fejezte be Jackob.
-Ő látni sem akar!-mondta Emma.Majd Jázmin nyitott be.
-Mit keres itt?-kérdezte.
-Jött "bocsánatot kérni".-mondta Emma.
-Felesleges!Láttam ahogy rögtön lecsaptál a barátnőmre mert "csinos"!Nem bocsátok meg!
-Megértem.-mondta.-Akkor...-kezdte.-Sziasztok.
-Szia.-köszönt el Emma és Jázmin kórusban.
-Szia.-mondtam halkan nyöszörögve.Jack kilépett az ajtón.
-Nem fogok neked se megbocsájtani!-mondta Jázmin nekem címezve.Fel se néztem csak fogtam a könyvemet és kimentem a szobából.Még hallottam, hogy Jázmin felhozza a "ezek összeillenek" témát.De elengedtem a fülem mellett.Jobb is volt.
Amikor kiléptem láttam ahogy Jack belép a szobájukba.Még egyszer visszanézett és találkozott a tekintetünk.Miért?Miéééért?Persze elkaptam a tekintetem, mert nem akartam ránézni.Megutáltam.Elveszítette a szerelmem.Végleg...
Amikor kiültem a padba, hogy olvassak két láb jelent meg előttem.
-Szia.-Erre a hangra felkaptam a fejem.
-Szia.-köszöntem.-Miért jöttél?Nem Jázmint kéne "nyugtatnod"?
-Nem.Had őrjöngjön egyedül.Nekem meg van az életem.-mondta Emma.
-Köszönöm...-mondta szinte némán.
-Jaj!Nehogy elkezdj már itt köszöngetni!Nem miattad vagyok itt!-mondta.
-Ki miatt?-kérdeztem.
-Szerinted?-kérdezett vissza.
-Miatta?-biccentettem Jackob szobája felé.
-Igen.
A következő 20 percben néma csendben ültünk.Én olvastam a Szabadság ötven árnyalatát.Emma pedig valamii jegyzetfüzetbe irkált.Nem tudom mit (nem illik leskelődni :) ).De nem is nagyon érdekelt.Majd ismét egy ember állt meg előttem.Felnéztem.
-Szia.
-Szia.-köszönt vissza Harold.-Leülhetek?
-Persze.-válaszoltam.
-Olvasol?
-Igen.Mindjárt végzek a Szabadság ötven árnyalatával.
-Az jó.-mondta és elővette a Káprázat az élet! című könyvet.
-Mást olvasol.
-Igen.Tegnap fejeztem be a másikat.
-Úúúúú.Akkor megkaphatom majd?
-Persze.-mondta.
A nap többi részét végigolvastuk a hegyi túra ellenére.Nem érdekelt minket.Emma leszakadt tőlünk.És tulajdonképpen nem történt már semmi.
Csak a nap közepe volt érdekes.Viszont sok mindenkit veszítettem ma el! :'(
|Harold: 5/5*-mindig mellettem áll! :)
|Emma: 5/4-nem mutatja, de igaz barát!
|Jázmin: 5/1*-tuti, hogy soha többé nem beszélünk!
|Jack(ob): 5/1****-nem akarom többé látni!Már nem szeretem!
|A mai nap: 5/2-elegem van!
|Szbadság ötven árnyalata: 5/5*-végeztem vele!Ez a kedvenc könyvem!Nagyon jó!És már elkértem Harold-tól a Vámpírakadémia II.-t VÁROM!

Fény derül a titokra I.

Szeptember 3. Szerda 
14:53
A mai nap...nem akartam, hogy ez történjen. :(
Reggel minden tök simán indult.Persze a normális fura értelmében.Amióta itt vagyunk (2 napja) a reggelek Emma kiabálásával és Jázmin panaszkodásával indult amiatt, mert "büdös van".Ma viszont Jázmin részéről nem érkezett panasz.Semmire.Ezért Emma nem tudta elindítani a szokásos "bénák vagytok!" reggeli kritizálni valóját.
-Felkelnétek?-kérdezte.
-Nem...-vágta rá Jázmin.
-És mégis miért?-kötözködött tovább.Ez Emma.
-Hagyd már!Látod, hogy maga alatt van!-védtem meg.
-Persze pont te fogod tudni!-kiáltotta Jázmin.
Erre nem tudtam mit mondani.Felálltam az ágyamról és elkezdtem öltözni.Ma a kedvenc ruha párosításom jelent meg rajtam! (Egy csillagos kék póló, farmer és a kedvenc türkiz színű Conversem. :) ) Utána kiindultam az ajtón, de megtorpantam.Nem más állt előttem, mint Jack.
-Szia.-köszöntem, és már indultam volna, de megfogta a kezem és visszarántott.-Jázmint keresed?
-Nem.
-Miért?Mostanság olyan szomorú.Miattad?
-Igen.-mondta a teljes igazságot.
-Miért?-kérdeztem félve a választól.Viszont ha a csók miatt akkor rám is mérges.NEE!
-Nem érdekes.-mondta.-Jössz enni?
-Még nem volt csengő.
-Nem baj.
-Csak ha megmondod, hogy miattam...-kezdtem,-miattunk...azaz a...-folytattam.Nem nagyon ment.-Na szóval amiatt?
-Nem.
-Akkor?
-Miért érdekel?
-Az én bajom is.Jázmin a barátnőm.Nem bánthatom meg.Mi miatt szomorú?
-Tényleg tudni akarod?-kérdezte teljesen őszintén.
-Igen-hazudtam.
-Biztos?-kérdezte.
-Nem...-húztam el a számat.-Nem akarom.-tettem hozzá.
-Rendben.-mosolyodott el.
Majd a kezét leengedte a könyökömről és lecsúszott a kezemhez.Átkarolta és összeszőtte a kezét az enyémmel.Szeretem!És annak ellenére, hogy tudtam, hogy Jázmin most ott van bent és szenved Jack miatt...aki itt van kint mellettem.Miért?Ne...
-Várj.-mondtam hirtelen kiindulásból.
-Menj.
-Köszönöm.-És akkor...azt tettem amit nem kellett volna.Odahajoltam és nyomtam egy puszit az arcára.Egy második "köszönöm" jelképében.
Benyitottam a szobába.
-Mi az?-kérdeztem az ajtóban megtorpanva.Jázmin az ágyába borulva sírt és sírt.Emma mellette guggolt majd amikor észrevett felugrott.
-Te!-mondta felém mutatva.-Miattad!-mutatott most Jázmin felé.
-Mi történt?
-Láttuk az ablakból!-mutatott most meg az ablakhoz.Mi ez a "mutogassunk" mánia?
-Mit is pontosan?-próbálkoztam.
-Te meg Jackob!-üvöltött le!
-Mi az?Kint várja Jázmint-hazudtam.Nem kellett volna.Jázmin felült és...
-NA PERSZE!LÁTTAM AMIT LÁTTAM!MEGFOGTA A KEZED!ÉS MÉG CSÓKOLÓZTATOK IS!-kiáltotta.
-Az nem csók volt.Egy "köszönöm" volt.-mentegetőztem.
-NEKED AZ!DE AZ OTT...-mutatott az ablakon keresztül a lazán háttal álló Jack felé.-TEGNAP SZAKÍTOTT VELEM!-kiáltotta.Mi?Szakítottak?Akkor...a tegnap.Nem volt barátnője amikor megcsókolt...-ÉS MÁRIS RÁD MOZDULT!-üvöltött ismét.Én ösztönből elkezdtem hátrálni.Jól tettem.
A következő események nagyon zavarosak.Nem tudom pontosan felidézni.Hogy is volt...ja igen!
Jázmin felugrott az ágyból és hozzám akart vágni egy fésűt.Emma vissza akarta húzni a kezét, de nem tudta.A fésű viszont nem enged hanem az ablakot találta el.Ami természetesen betört.És a szilánkok majdnem rám találtak.Csakhogy Jack benyitott és elhúzott a karomnál fogva.Belőlem önkénytelenül kitört a sírás.Féltem...és az, hogy most nem a szilánkokat szedegetem a lábamból meg a kezemből...csoda.
-Jól vagy?-kérdezte Jack, miközben szorosan átölelt.
-Igen...-mondtam nyugodtan, de még mindig szipogva.
-Mi történt itt?-kérdezte idegesen.
-Jázmin utál téged és nekidobott egy fésűt Hollynak ami egy kicsit kancsal módon az ablakot találta el.Az meg betört.Aztán jöttél te.-mondta Emma szárazon.
-Rendben.-mondta majd Jázminhoz fordult.-Beszélhetnénk?-kérdezte.
-Igen.-duzzogta.Jack elengedett és elindult Jázminnal az ajtó felé.Egy perccel később már kint voltak az ajtó előtt.Jázmin kiabált Jack meg nyugodtan hallgatta és néha közbeszólt.Ez mind miattam?
-Ez...-kezdtem.
-...miattad.-fejezte be Emma.
-Miért?-kérdeztem halkan.
-Jázmin a barátnőd.Jack meg szeret...egyik sem a te hibád.-mondta.-Viszont tudsz ellenük tenni.
-Melyik ellen?
-Jack.-mondta mereven.Ettől féltem.Nem akarok.Hiszen szeret...én is őt.Ez az élet rendje.De Jázmin... :(
-De...-kezdtem.
-Tudom.-mondta.-Szereted.A vak is látja.
-Igen.-mosolyogtam.-Mit csináljak?-kérdeztem a hajamba túrva.
-Tegyél ellene.
-Melyik ellen?-kérdeztem újra, reménykedve, hogy Jázmin nevét mondja.
-Mindkettő.
-Hogyan?
-Jázmint ki kell békítened.Jacket el kell küldened.-mondta.Habár én ezzel nagyon nem értettem egyet csöndben leültem a helyemre.Elővettem a könyvemet és belemerültem a sorokba.
Két perccel később Jack lépett be az ajtón.Én becsuktam a könyvem (bejelöltem, hogy hol tartok) és letettem magam mellé.Jack odasétált mellém megfogta a kezem és kimentünk a szobából.Egyenesen az ebédlőig meg sem álltunk.Álltam a lányok tekinteté, és csak arra koncentráltam, hogy vajon mit beszéltek?Jack megtorpant, és felém fordult.
-Jól vagy?-kérdezte.
-Igen.-válaszoltam őszintén.
-Mit beszéltetek?
-A tegnap és a ma eseményeit beszéltük át.-válaszolta.
-A tegnapét?-kérdeztem vissza.
-A tegnapét.
-És...-kezdtem.-Szóval...
-Nem.-válaszolt.
-Nem?-kérdeztem vissza.
-Nem.-Ekkor hatalmas kő esett le a szívemről!Nem mondta el!Átkaroltam a nyakát és megcsókoltam.Én.És szívből tettem... :)
[...]
|Jack: 5/5*-nem mondta el!És szeretem! <3
|Jázmin 5/1**-tuti, hogy többé nem szól hozzám. :(
|Harold: 5/1*-eddig nem is láttam.
|Emma: 5/4-kicsit igaza van.
|Szabadság ötven árnyalata: 5/1*-semmit nem tudtam olvasni.Minden olyan gyors volt! :(

Pokoli kedd II.

Szeptember 2. Kedd
18:24
Most értünk vissza az Állat kertből.Jó volt.
A buszozáson gyorsan túl estünk...viszont ahogy egyre jobban közeledtünk az Állat kerthez, annál jobban vadult mindenki.Olyanok voltunk, mint a frissen hozott álltok.A fiú őrlütként síkítottak.És semmit, de semmit nem tudok erre mondani.
A mi négyfős csapatunk ötfős lett.Lap volt Jázmin még én.Utána jött Jázmin hallatán Jackob.Az én nevem hallatán meg Harold.Viszont Emma meg nem akart a többi "retardált népséggel" lenni ezért nekünk (csak nekünk) engedélyezték az ötfős csapatot.
-Merre menjünk?-kérdezte Jackob miközben átszőtte a kezét Jázminén.
-Arra.-mutattam idegesen a "Vizi Élet" nevezetű épület felé.
-Oké.-monta Jack(ob).Én lenéztem a kezére ami egybeszövődött Jázminéval és idegesen néztem fel Jack-re.A tekintetünk összetalálkozott.Lenézett a kezére és akkor...elengedte Jázmint.Észrevette, hogy nem nézem jó szemmel.Elengedte SŐT még el is lépett mellőle a "mutasd a térképet Hansolo" kijelentéssel.Láttam Harold (Hansolo xD) tekintetén... nem nézte jó szemmel, hogy Jack így kigúnyolta.Lehet, hogy szeretem, de a barátaim fontosabbak.
-Harold!-szólaltam meg, mire ő felvont szemöldökkel nézett rám.
-Tőlem.-vonta meg a vállát lazán.Lehet ezt nem szeretni?Majd egy kicsit megváltozott a gondolkodásom amikor ugyanis visszalépett Jázmin mellé és ismét egymásba szövődött kézzel álltak.Mit tehettem volna?Álltam tovább.
-Nem jöttök?-förmedt ránk Emma.
-De.-mondtam búskomoran.
-Jaj Holly!Kapd már össze magad!Ne legyél ilyen mélabús!Elszomorító a szenvedésed!-alázott le Emma.
-Nem szenvedek...-mondtam alig hallhatóan.
-Tessék?Nem hallom!Ó?Azt mondtad, hogy "induljuk már el?"Oké!Én is erre várom 10 perce!-kiabálta le a fejem.
-Még csak fél perce állunk itt.-ellenkeztem a földre mutatva lehajtott fejjel.
-Rendben!Szerinted érdekel?Nem!INDULJUNK!-üvöltött mást már teli torokból.
A csapat óvatosan elindult és mindenki a megváltást várta.Amikor beléptünk a "Vizí Élet"be semmit meglepetés nem ért.Jött Jacktől egy "nézd csak!Itt van Emma!" beszólás egy cápára.És mennyire igaza van!
Persze én nem szólam bele, mert végig kézen fogva sétáltak.Csak ott mentem Harold mellett és a könyve felől érdeklődtem miközben engem is lekötött az enyém.
Belemerültem a Szabadság ötven árnyalatába és nem figyeltem a külvilágra.Sem Jackre...sem Jázminra...sem Emmára.Csak a könyvekre és Haroldra.
Ezek alapján most már nem csoda, hogy 10 perccel később senkit nem találtam az ötös csapatunkból.A zsiráfoknál sétáltam.Azaz akkor már álltam.Nagyon megijedtem.Egyetlen ismerős arcot sem láttam!Már éppen feladtam és hívtam volna Emmát, hogy megkérdezze "elmentél?".Persze...gondolom senkinek nem tűnt fel, hogy eltűntem.Ezért is vagyok itt... :( Viszont a "remény hal meg utoljára" hívet követve leültem a zsiráfok ketrece előtt lévő padra és élveztem tovább a Szabadság sorait.
Viszont nem tudtam csak 15 percig élvezni mivel valaki leült mellém.Megérintette a vállam és megkérdezte, hogy "jól vagyok-e?".
-Igen.-mondtam ösztönösen.Az az érintés...tudtam...Jack az.Félrenéztem és... Jack szeme nézett vissza rám.-Nem kéne Jázminnal lenned?-ellenkezdtem.
-Láttam, hogy eltűntél.A többiek meg elmentem venni valamit.
-És csak úgy szó nélkül hagyták, hogy eltűntem?
-Hát...Harold fel se nézett a könyvéből.Emma szidta a gyerekeket akik megsimogatták az állatokat az állatsimogatóban azzal az érvvel, hogy "állatkínzók".Jázmin pedig...ő ment kaját venni.
-Értem...-mondtam elhúzva a számat.Egy kis csend állt be, de ezt hála jó égnek megszakította.
-Biztos, hogy jól vagy?
-Nem.-mondtam őszintén.
-Miért?
-Tudod...-mondtam és a kezemre néztem.Ő is lenézett velem és felnevetett.Ezek szerint viccesnek véli ha szenvedek amiatt, mert megfogja a kezét (Jázminnak) .Cool. :(
-Ugye ez vicc?A barátnőm.Nem küldheted mindig 2 km távolságra tőlem!
-De...
-Tudom mit érzel...-mondta.Ekkor történt az amire nagyon nem vagyok büszke.
Megfogta a kezem és magához húzott.Belenézett a szemembe majd még közelebb húzott.És akkor...megcsókolt!Az ajkaim összeértek az övével.Felemelő érzés volt és feledhetetlen!Nem hiszen el!Jack!Jack...akinek van csaja...
Ekkor kezdtem feleszmélni és eltoltam magam tőle, de nem engedte.Visszahúzott és újra megcsókolt.Habár tudtam, hogy nem szabad én is viszonoztam.Szeretem!
A nap többi része uncsi volt.Csak hazamentünk és jött a szokásos maszlag arról, hogy "büdös" van és "megint meg kell csinálni a listát".
-NEM!-mondta határozottan.
-Miért?
-Mert  ha előveszed még egyszer azt a Nina Ricci vackot és esküszöm, hogy kihajítom az ablakot.Kettő.Ha megint szellőztetsz akkor megint bejönnek a szúnyogok és ismét szúnyog irtó szag lesz.És ezáltal nem fogunk aludni!
-Rendben...-nyelte le a mondataim.-Akkor nem.Aludj csak!
-Rendben!-kiáltottam vissza.
Jázmin bele se szólt sőt meg se hallgatta a vitánkat ami nagyon fura volt.Máskor figyel és figyel.Most...szomorú volt.Nagyon...miért?Talán tudja?
|Jázmin: 5/1*-félek, hogy tud róla!
|Jack: 5/5***-MEGCSÓKOLT! ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ :D <3 <3
|Harold: 5/4-olvastunk.Nem beszéltünk.
|Szabadság ötven árnyalata: 5/5*-szerintem mire hazaérek kiolvasom! Jupííí! :D
|"Hansolo": 5/1*-ez azért még nekem is fájt.szegény Harold! :(
|Jázmin+Jack: 5/1****-brühü brühü! :'(
|Állat kert: 5/5-velünk bővült!
|A szoba: 5/2-lehet aludni, de levegőt kapni még most se!
|Vámpíakadémia: 5/5*-Harold elmesélte.NAGYON JÓ! Tuti, hogy elolvasom!

Pokoli kedd I.

Szeptember 2. Kedd
09:56
Húúú a mai nap!Mivel tegnap egy percet sem tudtunk aludni ezért hulla fáradtan karikás szemekkel ébredtünk.
-Még mindig büdi van.-mondta Jázmin.
-Igen.Pont ezért megcsináljuk a tegnapi listáról a 2-es a 3-as a 4-es és az 5-ös pontokat.Hol a listátok?-kérdezte Emma.Bingó.Mint már ahogy azt tegnap említettem a tábor kukájában.
-Hát...-húztam el a számat.
-Csak nem gyűrted össze?
-Nem.-válaszoltam rögtön.Végül is nem hazudtam.Nem gyűrtem össze csak kidobtam.
-Akkor?Hol van?
-A tábor szemetesében.-válaszolt helyettem Jázmin ásítva.
-HOL???Tudjátok, hogy meddig tartott 3 példányt írni belőle?
-Öööö... 10 perc?-kérdeztem.
-Nem.11.-javított ki.Igen... Emma szemében a pontosság fontos.Túlságosan is!
-Mindegy.A kukások már biztos elvitték.-mondta Jázmin.
-Neeeem!Az én papíromat nem viszik el azok a semmiházik!-kiáltotta és kirontott az ajtón.
-Ez dilis.
-Az.-értettem egyet.
Amire átöltöztünk már hallottuk a csengő amely azt jelentette: "kész a reggeli!"
-Menjünk.
-Oké.
-Várj!Még be kell köszönnöm Jackob-hoz.Bizti, hogy hiányzom neki.:D
-Az...-húztam el a számat.Felkaptam a tatyómat.
Jázmin kicsörtetett a szobából én meg bezárva magam mögött az ajtót utánamentem.Bekopogott a fiúk ajtaján, de senki nem szólt vissza.
-Nyissátok ki!-üvöltött be.Erre sem jött válasz.Majd a végső ötletét alkalmazta.Benyitott.Viszont a szoba üres volt.-Itt vagytok?-kérdezte.-Nem.-válaszolt magának.
-Szerintem menjünk.Végül is már mindenki ott van...-mondtam.-Ezek szerint-tettem hozzá.
-Rendben!-dühöngött.
Amikor beértünk az ebédlőbe Jackob ott ült az egyik asztalnál.És mellette Harold éppen a Vámpírakadémiát olvasta.Most tart a II. részénél.Asszem a címe: Dermesztő Ölelés.Jól hangzik.Egy vámpíros szerelmi regény lehet.Még nem olvastam, de majd biztos fogom.
Jázmin elindult a Jackob mellett lévő üres székhez és leült.Én is elindultam a Jázmin mellett lévő üres székhez, de meggondoltam magam és Harold mellé telepedtem le.Én elővettem a Szabadság ötven árnyalatát és élveztem a sorokat.Úgy belemerültem, hogy észre se vettem amikor a O.Fő kiállt és beszélni kezdett.Harold bökött meg a könyökével, hogy figyeljek, mert a tanár már 2 és fél perce figyel rám.Erre persze becsuktam a könyvem (amit nem jelöltem be és nem tudom hol tartok :( ) és felkaptam a fejem.
-Szóval...1 perc és hozzák a reggelit.
-VÉGRE!!!-mondták kórusban egy páran.
-Utána...-folytatta.-Elmegyünk az itteni Állatkertbe.Remélem, hogy élvezni fogjátok.Ott négyes csapatokba zárkózva majd sajátosan mozoghattok, de az adott időben a találkozóhelyen kell lenni.-fejezte be.
Egy perccel később már mindenki a vacsoráját ette.Mindenki elvolt és élvezte a... tulajdonképpen nem is tudom mi volt.Talán tojás.De inkább volt zöldbab főzelék.Mindegy.A többiek jóízűen ettek.Én csak gubbasztottam a könyvem felett és belemerültem a sorokba.
-Hé!-bökött meg valaki hátulról.-Pszt!-Most gondosan bejelöltem, hogy hol tartok és odanéztem.Jackob bökött meg.
-Igen?
-Kéred?
-Nem.-mondtam.Ekkor egy kicsit arra számítottam, hogy kérdőre vonja.Afféle "miért?" vagy akár egy "mér'?" is megfelelt volna.
-Oké.-vonta meg a vállát.Hát persze.Pasiból van.Visszamerültem a Szabadság ötven árnyalatába és továbbra is kizártam a külvilágot.A következő emlékem (ami nem a könyvből származik) azaz,, hogy megindulnak az emberek az ajtó felé.Erre én is rögtön felugrottam és elindultam a szobánkba.
Amikor beléptem Emma már javában elkezdte csinálni a lista pontjait.Szerintem éppen a 3. pontot csinálhatta, mert megint a Nina Ricci parfüm volt a kezében.Ezek szerint tényleg kitúrta a kukából a listát.Huh.Elszánt egy ember.
-Mit nézel?Segíthetnél!-förmedt rám.
-Ooooké.
A következő 30 percben csak a szobát tettük "rendbe".Hááát.Nem lett nagyobb "rend", mint volt.A parfüm szaga felerősödött és megint nem lehetett levegőt venni.A szobát ismét ellepték a szúnyogok így Jázmin azzal az érvvel, hogy "én halálra csípett kézzel, lábbal és bármivel ki nem megyek az ajtón!" megint elkezdte fújni a szúnyog irtóját.
Ezeknek az események történése után 2 perccel az O.Fő nyitott be hozzánk.
-Lányok!
-Igen?-néztünk fel mindnyájan abból amit éppen csináltunk.Emma megint a Nina Ricci parfümmel a kezében ácsorgott (kezd elegem lenni abból a vacakból), Jázmin azokat a szúnyog irtókat dobálta ki amikben kifogyott az "irtó", én pedig az ágyamon ülve próbáltam levegőt venni és olvasni.
-Mindjárt indul a busz gyerünk!
Erre mindhárman felpattantunk és fogtunk egy (kajával, vízzel,telóval telepakolt) táskát.Rohantunk a busz felé és még így is külön meg kellett kérni a buszost, hogy legyen szíves kinyitni. :/ Nem éppen a legkedvesebb...
|A reggel: 5/2-kicsit nehezen indult... :/
|Emma: 5/4-kezdem megszokni, hogy ilyen!Komolyan!
|Nina Ricci: 5/1-a nevét sem akarom hallani többé!
|Szabadság ötven árnyalata: 5/5***-az én szabadságomnak csak 30 árnyalat van! :( És az a 30 is korlátozva!:(((
|Jackob: 5/1*-csalódtam benne! :(
|Harold: 5/5-kíváncsi vagyok a könyvére! :D
[folytatás lesz]

Költözés: Az "ilyen-olyan" szoba

Szeptember 1. Hétfő
17:26
Ez a csaj!Felháborító.Ez a 4. szoba amit megjártunk miatta.Ugyanis ő panaszkodott arra, hogy: "Büdös van!" meg "csótányok vannak itt!" na meg "penészes a fal!".Persze ez mind igaz volt, de minden szobában volt valami amitől "reklamálhatnékja" lett.És így ülök most az eddigi 40 perc (kb.) elteltével a 4. szobánkban.
-Itt meg elromlott a WC!-mondta a szobatárs.
-Jaj!Kérlek Emma hagyd abba!-kérlelte Jázmin.
-Igen Emma!-szólaltam meg én is.
-Jól van na!Csak idegesít, hogy már ez a 4. szoba ahol nem lehet élni!-rikácsolta Emma.
-Nyugi!-szólt rá Jázmin.-Szólunk egy szaktanárnak Hollyval és megoldjuk!
-Látod!Ez jó ötlet.-értettem egyet.
-Jó!-dühöngött.-Viszont én itt nem alszom el!
-Rendben.Szia!-szóltunk utána amikor kiléptünk az ajtón.
Amikor a tanári szoba felé indultunk találkoztunk Harolddal.Persze ez Jázminnak semmit nem jelentett.Nem ő töltött mellette több órát.Én viszont IGEN!
-Szia.-köszöntem neki.
-Szia.Hova mentek?
-Szólunk egy tanárnak, mert Emma szerint megint nem "lakható" a szobánk.És most őrjöng a szobában.
-Jó fej lehet ez az Emma.-mondta irónikusan.
-Az.-erősítettem meg.
-Jól van örülök, hogy összefutottatok viszont mennünk kell mielőtt Emma kiront azzal az indokkal, hogy "mindjárt elpusztulok a szobában!!!".-mondta Jázmin.
-Igaz.Szia.-erősítettem meg.
-Sziasztok.
-Szia.-intettünk hátra Jázminnal egyszerre.
Bekopogtattunk a tanárok szobájába.Az O.Fő jelent meg.
-Sziasztok.-mondta meglepetten.
-Jó napot tanárnő.Elnézést a zavarásért csak Emma megint szidja a szobát.
-Igen?Most milyen indokkal?
-Azzal, hogy "elromlott a WC és ezért nem lakható a szoba!".
-Igen.-erősítettem meg a pontos idézetet.
-Rendben lányok.Akkor...volt eddig 3...
-Négy.-javítottuk ki a tanárt egyszerre.
-Volt eddig négy szobátok.Ez eddig is több a kelleténél szóval választhattok.Melyiket szeretnétek?
Mi összenéztünk Jázminnal.most melyik?Büdös, csótányos, penészes vagy rossz WC-s?
-Na?-sürgetett a tanár.
-Majd eldöntjük.-mondtam.
-Rendben.Sziasztok.-mondta és már be is csapta maga mögött az ajtót.
-Mi legyen?-fordultam Jázminhoz.
-Emma majd eldönti.Én nem szólok bele.-mondta.
-Rendben.
Visszamentünk a szobába.Emma a fürdőszobában volt és a WC-t bütykölte.
-Na?-fordult felénk.
-Választ hatunk az eddigi szobáink közül.
-Szóval...?
-Szóval... van a büdös a csótányos a penészes és... ez.-mutattam a padlóra.
-Vagy a büdös vagy ez.-jelentette ki Emma.
-Oké.-mondtam egyetértően.
-Ha te azt megjavítod akkor én itt maradok!-mondta Jázmin.Erre mindhárman felnevettünk.Emma kicsit gyéren.Én egy aprócska "hú, de vicces" arccal.Jázmin meg szívből nevetett.
-Akkor?Maradunk?-kérdeztem.
-Nem tudom.Ha nem lehet megjavítani (amit már most tudok, hogy nem) akkor megyünk a "büdibe".
-És ott mit csinálunk a szaggal?-tanakodott Jázmin.
-Parfüm.-mutatott fel Emma egy Nina Ricci parfümöt.
-Én benne vagyok.-emeltem meg a kezem.
-Én is.-tartott velem Jázmin.
-Oké!Akkor mehetünk vissza az első számú épületbe.-parancsolt ránk Emma.
-Rendben..-mondtuk egyszerre.
19:57
Régre nyugalom!Emma mindent áthordatott velünk a "büdi" szobába és még csak utána jött a "szellőztetés".Emma írt nekünk egy "Feladat Listá"-t  és olyan sorrendbe kellett meg csinálnuk ahogy leírta... -.-

1. Nyisd ki az ablakokat!
2. 10 percig szellőztesd a szobát!
3. Hagyd még nyitva az ablakot és kezd el fújni a parfümöt!
4. Most már elég!
5. Zárd be a ablakot!
6. KÉSZ VAGY!
7. MÉGSE!
8. Mosd fel a fürdőszobát!

És ezt úgy képzeld el, hogy mind a ketten megcsináltuk egymás után!Szóval most a szoba...felmosó, parfüm és szúnyog írtó szag van.Miért van szúnyog irtó?Mivel egymás után kb. 25 percig nyitva volt az ablak fényben egy csomó szúnyog bejött és Jázmin megfogta a szúnyog irtót majd telefújta vele a helyet.Így most amikor belép az ember citrom, szúnyog irtó és parfüm illatú.Hmm... micsoda párosítás!
-Büdös van!-mondta Jázmin.
-Ja.Most büdösebb van még mielőtt idejöttünk.-értettem egyet én is.-Ezért Emma meg fog minket ölni.
-Ja.-röhögtük el magunkat.
-Mi folyik itt?-lépett be a szobába Emma.Jaj...-Miért van itt büdösebb még mielőtt kimentem?-Emma felváltva nézett rám és Jázminra és amikor látta, hogy nevetünk kiakadt.-Mit csináltatok?Nem követtétek az utasításokat?
-De!Csak...-kezdtem.
-Csak?
-Csak az a baj, hogy a 8 utasítást mind a ketten megcsináltuk egyszer.Ammi azt jelenti, hogy...
-Hogy lúzerek vagytok és nyomik?Pontosan.Mi lesz velem itt?
-Nyugi holnapra minden rendben lesz.
-Hogy fogunk így aludni?Levegőt se kapok!-ordított Emma.
-Emma nyugi!-mondta Jázmin.
-Nem!
Ez még 25 percig ment utána meg beleuntunk és otthagytuk.Viszont amikor 21:36-kor bementünk a helyzet rosszabb volt.Látszott, hogy szellőztetett, mert sokkal több volt a szúnyog és több volt a szúnyog irtó szaga is.A fürdőszobában fel volt kapcsolva a lámpa és csillogott a padló.A parfüm erős volt.Egyszóval...Emma megcsinálta még egyszer a listát, mert azt hitte, hogy úgy jobb lesz.Hát nem.És ezek után...nem is aludtunk semmit.Szerintem nem is fogunk... :D
|Harold: 5/4-beszéltünk, de nem sokat :(
|Emma: 5/1*-mára elég!
|Jázmin: 5/5-jókat röhögtünk!
|"Feladat lista": 5/1-nem kell mondanom, hogy most a tábor kukájában csücsül :D
|Nina Ricci: 5/4-nem érzek mást, viszont jó az illata!
|"A szabadság ötven árnyalata": 5/5*-most kezdtem olvasni!Nagyon jó!!Felfalom! <3