Szeptember 3. Szerda
14:53
A mai nap...nem akartam, hogy ez történjen. :(
Reggel minden tök simán indult.Persze a normális fura értelmében.Amióta itt vagyunk (2 napja) a reggelek Emma kiabálásával és Jázmin panaszkodásával indult amiatt, mert "büdös van".Ma viszont Jázmin részéről nem érkezett panasz.Semmire.Ezért Emma nem tudta elindítani a szokásos "bénák vagytok!" reggeli kritizálni valóját.
-Felkelnétek?-kérdezte.
-Nem...-vágta rá Jázmin.
-És mégis miért?-kötözködött tovább.Ez Emma.
-Hagyd már!Látod, hogy maga alatt van!-védtem meg.
-Persze pont te fogod tudni!-kiáltotta Jázmin.
Erre nem tudtam mit mondani.Felálltam az ágyamról és elkezdtem öltözni.Ma a kedvenc ruha párosításom jelent meg rajtam! (Egy csillagos kék póló, farmer és a kedvenc türkiz színű Conversem. :) ) Utána kiindultam az ajtón, de megtorpantam.Nem más állt előttem, mint Jack.
-Szia.-köszöntem, és már indultam volna, de megfogta a kezem és visszarántott.-Jázmint keresed?
-Nem.
-Miért?Mostanság olyan szomorú.Miattad?
-Igen.-mondta a teljes igazságot.
-Miért?-kérdeztem félve a választól.Viszont ha a csók miatt akkor rám is mérges.NEE!
-Nem érdekes.-mondta.-Jössz enni?
-Még nem volt csengő.
-Nem baj.
-Csak ha megmondod, hogy miattam...-kezdtem,-miattunk...azaz a...-folytattam.Nem nagyon ment.-Na szóval amiatt?
-Nem.
-Akkor?
-Miért érdekel?
-Az én bajom is.Jázmin a barátnőm.Nem bánthatom meg.Mi miatt szomorú?
-Tényleg tudni akarod?-kérdezte teljesen őszintén.
-Igen-hazudtam.
-Biztos?-kérdezte.
-Nem...-húztam el a számat.-Nem akarom.-tettem hozzá.
-Rendben.-mosolyodott el.
Majd a kezét leengedte a könyökömről és lecsúszott a kezemhez.Átkarolta és összeszőtte a kezét az enyémmel.Szeretem!És annak ellenére, hogy tudtam, hogy Jázmin most ott van bent és szenved Jack miatt...aki itt van kint mellettem.Miért?Ne...
-Várj.-mondtam hirtelen kiindulásból.
-Menj.
-Köszönöm.-És akkor...azt tettem amit nem kellett volna.Odahajoltam és nyomtam egy puszit az arcára.Egy második "köszönöm" jelképében.
Benyitottam a szobába.
-Mi az?-kérdeztem az ajtóban megtorpanva.Jázmin az ágyába borulva sírt és sírt.Emma mellette guggolt majd amikor észrevett felugrott.
-Te!-mondta felém mutatva.-Miattad!-mutatott most Jázmin felé.
-Mi történt?
-Láttuk az ablakból!-mutatott most meg az ablakhoz.Mi ez a "mutogassunk" mánia?
-Mit is pontosan?-próbálkoztam.
-Te meg Jackob!-üvöltött le!
-Mi az?Kint várja Jázmint-hazudtam.Nem kellett volna.Jázmin felült és...
-NA PERSZE!LÁTTAM AMIT LÁTTAM!MEGFOGTA A KEZED!ÉS MÉG CSÓKOLÓZTATOK IS!-kiáltotta.
-Az nem csók volt.Egy "köszönöm" volt.-mentegetőztem.
-NEKED AZ!DE AZ OTT...-mutatott az ablakon keresztül a lazán háttal álló Jack felé.-TEGNAP SZAKÍTOTT VELEM!-kiáltotta.Mi?Szakítottak?Akkor...a tegnap.Nem volt barátnője amikor megcsókolt...-ÉS MÁRIS RÁD MOZDULT!-üvöltött ismét.Én ösztönből elkezdtem hátrálni.Jól tettem.
A következő események nagyon zavarosak.Nem tudom pontosan felidézni.Hogy is volt...ja igen!
Jázmin felugrott az ágyból és hozzám akart vágni egy fésűt.Emma vissza akarta húzni a kezét, de nem tudta.A fésű viszont nem enged hanem az ablakot találta el.Ami természetesen betört.És a szilánkok majdnem rám találtak.Csakhogy Jack benyitott és elhúzott a karomnál fogva.Belőlem önkénytelenül kitört a sírás.Féltem...és az, hogy most nem a szilánkokat szedegetem a lábamból meg a kezemből...csoda.
-Jól vagy?-kérdezte Jack, miközben szorosan átölelt.
-Igen...-mondtam nyugodtan, de még mindig szipogva.
-Mi történt itt?-kérdezte idegesen.
-Jázmin utál téged és nekidobott egy fésűt Hollynak ami egy kicsit kancsal módon az ablakot találta el.Az meg betört.Aztán jöttél te.-mondta Emma szárazon.
-Rendben.-mondta majd Jázminhoz fordult.-Beszélhetnénk?-kérdezte.
-Igen.-duzzogta.Jack elengedett és elindult Jázminnal az ajtó felé.Egy perccel később már kint voltak az ajtó előtt.Jázmin kiabált Jack meg nyugodtan hallgatta és néha közbeszólt.Ez mind miattam?
-Ez...-kezdtem.
-...miattad.-fejezte be Emma.
-Miért?-kérdeztem halkan.
-Jázmin a barátnőd.Jack meg szeret...egyik sem a te hibád.-mondta.-Viszont tudsz ellenük tenni.
-Melyik ellen?
-Jack.-mondta mereven.Ettől féltem.Nem akarok.Hiszen szeret...én is őt.Ez az élet rendje.De Jázmin... :(
-De...-kezdtem.
-Tudom.-mondta.-Szereted.A vak is látja.
-Igen.-mosolyogtam.-Mit csináljak?-kérdeztem a hajamba túrva.
-Tegyél ellene.
-Melyik ellen?-kérdeztem újra, reménykedve, hogy Jázmin nevét mondja.
-Mindkettő.
-Hogyan?
-Jázmint ki kell békítened.Jacket el kell küldened.-mondta.Habár én ezzel nagyon nem értettem egyet csöndben leültem a helyemre.Elővettem a könyvemet és belemerültem a sorokba.
Két perccel később Jack lépett be az ajtón.Én becsuktam a könyvem (bejelöltem, hogy hol tartok) és letettem magam mellé.Jack odasétált mellém megfogta a kezem és kimentünk a szobából.Egyenesen az ebédlőig meg sem álltunk.Álltam a lányok tekinteté, és csak arra koncentráltam, hogy vajon mit beszéltek?Jack megtorpant, és felém fordult.
-Jól vagy?-kérdezte.
-Igen.-válaszoltam őszintén.
-Mit beszéltetek?
-A tegnap és a ma eseményeit beszéltük át.-válaszolta.
-A tegnapét?-kérdeztem vissza.
-A tegnapét.
-És...-kezdtem.-Szóval...
-Nem.-válaszolt.
-Nem?-kérdeztem vissza.
-Nem.-Ekkor hatalmas kő esett le a szívemről!Nem mondta el!Átkaroltam a nyakát és megcsókoltam.Én.És szívből tettem... :)
[...]
|Jack: 5/5*-nem mondta el!És szeretem! <3
|Jázmin 5/1**-tuti, hogy többé nem szól hozzám. :(
|Harold: 5/1*-eddig nem is láttam.
|Emma: 5/4-kicsit igaza van.
|Szabadság ötven árnyalata: 5/1*-semmit nem tudtam olvasni.Minden olyan gyors volt! :(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése