A bizonytalanság hálója II.

Szeptember 4. Csütörtök
21:34
Őszintén mondom... nem tudom, hogy most mi van!Játszhatok a fűben "szeret nem szeret" játékot, de inkább beszélnék vele normálisan.Kivel?Harolddal.Na meg Jackel.A két fiú mostanra TELJESEN meg őrit!Miért?Na szóval...
-Igen.-mondta és visszajött mellém.Megvárta amíg összepakolok és elindultunk az ebédlőbe.Én tartottam a "minimum 1 és fél méter" távolságot, de ő fellökte ezt.Ahogy mentünk úgy nézhettünk ki mint két hülye.Ő jott balra én is mentem balra.Majd mikor visszament jobbra én is mentem jobbra.És ez így ment addig amíg el nem értük az ebédlőt.Harold persze végig ott jött mögöttünk, de nem igazán zavarta a mi kis műsorunk.Azaz... nem a mi műsorunk hanem Jack és Halloy (külön értelmű) műsora.-Élvezed ezt?-kéredzte felvont szemöldökkel.
-Ugyan mit?-kérdeztem.
-Nem kell elfutni a világ végére.Nem eszlek meg.
-Gondoltam...-mondta szomorúan.
-Hé!-Mondta miközben megfogta a kezemet.Egy pillanatra hátranéztem.Harold nem volt ott.Gondolom bement az ebédlőbe.Viszont Jázmin és Emma arra jött, de még nem szúrtak ezért megfogtam Jack kezét és elhúztam az épület mögé.-Mi van?Észhez tértél?-kérdezte.
-Mi?-kérdeztem vissza.
-Akkor nem.-mondta és elhúzta a száját.
-Miért?
-Semmi-legyintett.
-Oké.Mindegy.Nem erről akarok beszélni veled.
-Akkor?
-A reggel...
-Helyben vagyunk.
-Igen.Mi volt?Már mint...miért?
-Mit miért?
-Miért veszekedtetek rajtam?-kérdeztem felvont szemöldökkel.
-Volt rá okunk.-mondta.-Elégedj meg ennyivel.-engedte el a kezem.
-Mi volt?-fogtam vissza a kezét.
-Biztosan tudni akarod?-kérdezte.Jaj... mintha Harold beszélne hozzám.Ő is pont ezt kérdezte.Pedig...olyan "naon" nehéz.Hiszen...egy nappal ezelőtt minden (majdnem) simán ment.Jack még szeretett (és ki is mutatta).
-Igen.-mondtam magabiztosan.Tudni akarom!
-Hát jó...
-Durva?
-Nem...-mondta nevetve.-Rólad volt szó...-kezdte.
-Azt tudom.-Sürgettem.
-Oké.Szóval...Harold kiakadt azon, hogy "egyik pillanatról a másikra, egyik csajról a másikra" ugrálok és így közben két szívet török össze.
-Igaza van...-mondtam.
-Én meg azon, hogy...
-Várj.-Mondtam.-Igen is Haroldnak van igaza.Két szívet törsz össze, de csak az egyiket tudod összeforrasztani.És ez...-kezdtem.-Jázminé.-Mondtam és éreztem ahogy a első könnycsepp lecsúszik az arcomon.Miért?Miért van az, hogy ha ott állunk...ketten...én még akkor is csak Jázminra gondolok?
-Igaz barát vagy.-Mondta végül.Ez az én bajom.Barát...
-Rendben-töröltem le a könnycseppet.-Akkor...
-Akkor...
-Szia-mondtam végül.
-Szia.
Elengedtem a kezét és elindultam az ebédlőbe.Elvettem a kaját és hezitáltam.Emma integetett, hogy beszéde van velem.Jázmin gyilkolt a szemével.Harold olvasott.Jack ment a haverjaihoz.Adam és Attila is hívtak.
Emmához tuti nem megyek.Jázminhoz sem.Kinyírna.Harold...talán.Jack... most már bukott ügy.Vége.Adam és Attila.Szintén nem.Ott ül Jack.
Szóval megindultam Harold felé.Leültem és meg sem néztem a reggelit, fogtam a könyvemet és olvastam.
Amikor vége lett a reggelinek tovább olvastam.Valaki megállt mellettem.Harold fel se nézett.
-Mehet innen.-Küldte el Harold az illetőt.Tudta kis az.
-Csak a tálcájáért jöttem.-Mondta gúnyos hangsúllyal Jack és elvitte a tálcámat.Én csak ültem tovább és olvastam.
-Nem bírom.-mondta halkan Harold.
-Tudom-mondtam nevetve.-Csak azt nem, hogy miért?
-Mert megbántott.
-Ezt már letárgyaltuk.
-Vele?-kérdezte.
-Igen-vallottam be.-Vele.
-Értem.-Mondta lesajnálóan.
-Jó.-Mondta idegesen.
Ma szabadprogram volt ezért nem volt semmi délután.Még az ebédlőben ülés sem volt nagy felhajtás, mert végig olvastunk.Ennek hála ki is olvastam a Vámpírakadémia II. Dermesztő Ölelést.És most...mit olvassak?Ilyenek jártak a fejemben.Majd hirtelen kirohanásból felálltam és bementem a szobába.
-Sziasztok.-Köszöntem Emmának és Jázminnak.Ledobtam a könyvet az ágyamra és már ki is mentem.Leültem a (szokásos) padra és felhúztam a lábamat.Az arcomat a térdembe temettem és gondolkodtam.Majd egy árnyék állta el a napfényt.Felnéztem.
-Szia-köszönt.
-Szia Jázmin.-Köszöntem vissza.-Régen beszéltünk.
-Régen...-értett velem egyet.
-Haragszol?-tértem a lényegre.
-Igen.-Mondta a teljes igazságot.
-Megértem.
-Ha!
-Mi az?-kérdeztem.
-"Megértem"?Nem értesz te semmit!
-Igen is értem.-Ellenkezdtem.
-Ja persze.Csak azért találtad ki ezt mivel már az elején Jack-re pályáztál!Csúnyán hátba támadtál!
-Nem!-tiltakoztam.
-De.
-Figyelj...az egy dolog, hogy...
-Khm.
-Jó.Akkor...-kezdtem.-Az egy dolog, hogy több, mint egy barát, de attól még nem szándékoztam elvenni tőled.Nem tettem volna.
-De megtetted.
-Igen.Meg.-Igaza volt.Megtettem.
-Figyelj...-váltotta a szót egy kicsit kedvesebbre.-Tulajdonképpen nem rád haragszom-vallota be,-hanem Jack-re.
-Jack-re?Miért?-kérdeztem.
-Ő volt az aki otthagyott.És Emma volt az aki kiállt mellettem.És te az aki nem.
-Igazad van.Sajnálom.-Mondtam őszintén.
-Rendben-mondta,-megbocsájtok.
Majd átöleltük egymást.Visszaszereztem a barátnőimet.Emmát és Jázmint egyaránt.Harold nem ment el.Kiállt mellettem.És tényleg értem.Jázminnak Emma olyan volt, mint nekem Harold.Igen... értem.És Jack... ő volt az aki miatt minden szétesett.A bizonytalanság töltötte két lány szívét miatta.Viszont...a reggeli vita.Még mindig nem tiszta.Miért volt?Miért?Hiszen...nincs rá ok. :/
Az este viszonylag lassan telt.Most már, mint három lány hülyültünk és Harold is hozzánk csapódott.
Jack viszont elkerült minket.Látta, hogy én és Jázmin is túlléptünk.Ha nem is végleg... de valamennyire igen... :)
|Harold: 5/*- mindig kiáll mellettem.Igaz barát.
|Jack: 5/1*- magára vethet. Pff.
|Jázmin: 5/5*- újra BFF-ek! :)
|Emma: 5/5*- kell néha a fejmosás...
|Vámpírakadémia II.: 5/5*- visszaadtam Haroldnak és kitárgyaltunk azt amit most olvas. :)
|Nincs mit olvasnom: 5/1*- ez nagyon rossz!! :(
|"A" pad: 5/4- megvan átkozva.Mindenki odajár.Vagy hozzám...nem tudom. :)