A bizonytalanság hálója I.

Szeptember 4. Csütörtök
20:53
Egyedül...Ez a szó ma új értelmet kapott.Nem az "egyedül vagyok!" értelmet jelenti számomra.Hanem az "egyedül a szerelemben" értelmet.Miért?Reggel még úgy "nagyjából" minden jól ment.
-Hallo!-kiáltott Emma reggel.
-Mi az?-kérdeztem miközben felültem.
-Felkelhetnétek!Jaj...-sóhajtott.-Két álomszuszék.
-Fent vagyok...-mondta bágyadt hangon Jázmin.
-Látom.-Mondta gúnyosan Emma.
-Jól van...-kezdtem.-Felkelünk.-Nyugtattam.
-Ne beszélj az én nevemben!-mondta reflexből Jázmin.Látom nem felejt. Oops!
Felkeltem és elkészültem.Nem tettem mást csak felvettem egy sima farmert és egy pólót.Fogtam a könyvem és már ki is léptem a szobából.Nem tudom, de szerintem titkon (PSZT!) reméltem, hogy Jack(ob) ott fog állni és nem Jázmin miatt.De nem állt ott.Gondolhattam volna.És nem is tudom, hogy miért reméltem!Elsétáltam a fiúk szobája mellett és kiáltozást hallottam.
-Miattad szomorú!-kiáltotta egy hang.
-Miattam?Nem én mentem egyik pillanatról a másikra, egyik csajról a másikra!-üvöltött vissza... nem tudom ki.
-Jó!Lehet, hogy hiba volt, de nem tehettem mást!
-Mi az, hogy nem tehettél mást?
-Na jó fiúk...-szólt egy harmadik hang is.-Én és Adam kimentünk.Vitázzatok csak.
Majd az ajtón (aminél megszeppenve álltam) két fiú lépett ki.Adam és Attila.
-Ó.Szia Holly.-köszönt Attila.
-Szia.-köszöntem vissza.
-Szia.-intett Adam.
-Mi?-hallatszott bentről.-Holly?-Majd az ajtó ismét kinyílt és Jack nézett ki rajta.Mögötte pedig Harold idegeskedett könyvvel a kezében.Ezek szerint...az előbb Jack és Harold veszekedett.Min?Azaz kin?-Mit keresel itt?
-Csak...-kezdtem.-Csak jöttem ki olvasni.-Mutattam fel a kezemben lévő könyvet.
-Ó.És..itt?Már mint az ajtónk előtt?
-Nem csak...hallottam, hogy kiabáltok.-mondtam.-Azt nem tudom, hogy ki kivel, de tudom, hogy vita volt.Azt sem tudom, hogy kin, de jobb is így.-Fejeztem be majd elindultam és leültem a szokásos helyemre.Kinyitottam a könyvem és elolvastam még egyszer az utolsó (nagyon) izgalmas oldalakat.Majd (mint mindig amikor itt ülök) ismét egy láb állt meg előttem.
-Szia.-köszönt, én pedig felnéztem.
-Szia.-köszöntem vissza.
-Bocsi.
-Ugyan miért?
-A vitáért.
-Nem tudom, hogy kiről szólt a vita és jobb is így.Rátok tartozik.-Mondtam.
-Nem.
-Miért?-kérdeztem meglepetten.
-Mert igen is közöd van hozzá.-mondta, nekem meg kikerekedtek a szemeim.
-Segítenem kell a vitában?
-Nem.
-Akkor?-kérdeztem most már nagyon kíváncsian.Mi közöm nekem ehhez?
-Rólad szólt a vita.-vallotta be Harold.
-Rólam?-kérdeztem vissza.
-Rólad.
-Miért?
-Mennyit hallottál?
-Hát...-húztam el a számat.-Körülbelül onnan, hogy "miattad szomorú!".
-Az időzítési képességed csodás.-dicsért meg.-Csak a logika nyöszörgős.
-Ezt hogy érted?
-A lényeget kaptad el, de nem jöttél rá.
-Azt sem tudom, hogy ki vitatkozott kivel.- vallottam be.
-Nem?-kérdezte.
-Nem.
-Jackob és én.-mondta.
-Mi?Már mint, miért veszekedtetek rajtam?-kérdeztem halkan.
-Volt egy kis vitánk amiatt, mert megbántott.
-Nem bántott meg!-mondtam felháborodottan.
-De...
-Nem!
-Akkor?Csak úgy hagyod?
-Igen.
-Rendben.Nem rám tartozik.
-Nem is!
-Oké.-mondta, mire feleszméltem.Miért védem Jack(ob)ot?Hiszen ő bántott vagy nem?És Harold véd.De.
-Bocsánat.-nyögtem ki végül.
-Miért kérsz bocsánatot?
-Mert nincs igazam.Igenis megbántott és neked van igazad.Viszont ezt nehéz kimondani.Mert...
-Lécci ne.-állított le.
-Bocsi.-kértem ismét bocsánatot.-Na ideadod?-néztem a kezében szorongatott Vámpírakadémia II.-re.
-Igen.-válaszolta nevetve és átnyújtotta a második részét.
-Nincs első?-kérdeztem.
-Van.
-Akkor?
-Nem volt bent a könyvtárban.Viszont elhiheted...
-Hm?-néztem fel a sorokból kérdőn, mire ő felnevetett.
-Így is szeretni fogod.-mondta.
-Elhiszem.-mondtam mosolyogva.Belemerültem a könyv soraiba és legközelebb csak akkor néztem fel amikor már a reggeli harangja szólt.Mellettem persze Harold is nyugodtan olvasott.Majd ismét megállt előttem egy ember (ez ennél a padnál szokás?).Felnéztem és egy ideges szempár pillantott rám.
-Jössz?-kérdezte.
-Nem.-válaszolt Harold helyettem szárazon.
-Na?-kérdezte újból mint ha Harold itt se lenne.Most menjek és hagyjam itt azt az embert aki kiállt mellettem a végsőkig?Vagy menjek el a szerelmemmel?Nem.Vagy de?
-Bocsi.-mondtam és elhúzva a számat, Harold felé biccentettem.
-Te tudod.-vonta meg a vállát Jack.És a legnagyobb dolog az egészben az volt, hogy Jázmin nem volt ott.Még a közelében sem járt.Sehol.Ezért nem tudtam mit tenni.Muszáj volt.És elkövettem a nagy hibát.
-Várj!-szóltam utána, mire rögtön megfordult.Erre a megszólalásra Harold is felemelte a fejét a könyvből.
-Igen?-kérdezte lazán Jack.
-Beszélhetünk?-kérdeztem mi közbe becsuktam a (bejelölt!) könyvem.
-Igen.-mondta és visszajött mellém.Megvárta amíg összepakolok és elindultunk együtt az ebédlőbe...
[folytatás érkezik...]
|Jázmin: 5/1*- nem felejt! :(
|Jack(ob): 5/1-most mi van?
|Harold: 5/5*- mindig kiáll mellettem.Szuper barát!
|Emma: 5/5*- nem mutatja, de tartja bennem a lelket! :)